Lélekölelgető

Amibe energiát teszünk, az növekedni kezd. Energiánk nagy részét készségesen és sokszor tudattalanul adjuk félelmeinknek, szorongásainknak és aggodalmainknak. Egyre csak növekedik bennünk a rossz érzés. Mindig, amikor rosszul érezzük magunkat a bőrünkben jusson eszünkbe, ahelyett, hogy újabb energiát pazarolnánk rossz érzéseink táplálására fordíthatjuk arra is az energiát, hogy önmagunkat töltsük fel vele.

Ennek leggyorsabb és legegyszerűbb módja a hála. Ugyanis a hála a legkönnyebben alkalmazható pozitív, teremtő energiaforrás. Amint erre az útra tereljük a figyelmünket, máris észre fogjuk venni, hogy jobban érezzük magunk a bőrünkben.

A hálát adni az egyik legősibb és legelterjedtebb pozitív cselekedet. Majdnem minden vallásban és kultúrában megtalálható. Gondoljunk csak például az amerikai Hálaadás ünnepre, a katolikus hálát adó imákra vagy az asztali áldásra.  

A hála erősíti az elégedettség érzését, segít mások és önmagunk elfogadásában és csökkenti a bennünk lévő feszültségeket. Lehetőséget kínál a megbocsátásra és már a pillanatnyi hangulatunkat is jobbá varázsolja.

Mindehhez nem kell mást tennünk, mint fogni egy papírt és egy tollat és felírni bármit, amiért hálásak lehetünk. Lehet ez egy elért eredmény, egy szép falevél, amit az úton láttunk. De lehetünk hálásak a szüleinknek pusztán már azért, mert életet adtak nekünk. Ez már csak rajtunk múlik.  El sem fogjuk hinni, milyen gyorsan telnek meg a sorok és vele együtt a jó érzések is a lelkünkben.

Egy kis hallgatni valónak pedig :Kowalsky meg a Vega

https://www.youtube.com/watch?v=jadtGMYYZBg

Meggyőződésünk, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha sikeresek vagyunk. És csak akkor lehetünk sikeresek, ha megfelelünk. Ha elvégezzük a középiskolát. Felvételt nyerünk a legjobb egyetemekre. Bejutunk a gyakornoki programba. Ahol persze néhány hónap után felajánlanak nekünk egy fantasztikus állást céges autóval, rugalmas munkaidővel és persze milliós fizetéssel.

Aztán persze előbb utóbb valahol elakad a történet szála. Lehet, hogy már az érettséginél vagy a főiskolánál.  Vagy azt a csodás állást nem ajánlotta fel senki. Sőt a 20 helyre beküldött önéletrajzunkból egyre sem válaszoltak. Talán lett állásunk, ahová csendben, a szánkat húzva esetleg hangosan ellen állva, de azért bemegyünk minden nap. Talán az se lett.

Valamit nagyon el kellett tolni, hogy ide jussunk ki végül, nem? Már régen gazdagnak és sikeresnek kéne lennünk. Na és ekkor jön a harag, az önvád. Az összezuhanás, majd depresszió.

Igen ám. De boldoggá tesz valakit a sok pénz? Aki azt hiszi igen, annak ajánlom megnézésre A milliárdosok mesés és sanyarú élete című sorozatot. (https://www.youtube.com/watch?v=AwXZnlrlIfs&t=6s). Elég részletes magyarázatot fog kapni arra mért nem teszi boldoggá az embereket a gazdagság.

Azért a mondás mégis ott van, hogy sokkal kényelmesebb egy BMW-ben sírni, mint egy biciklin. Persze pénz nélkül lehetetlen élni, de igen hamar csapdába kerülünk, ha a gazdagságot tekintjük boldogságunk kulcsának. Ugyanis mindig lesz valaki, akinek nagyobb háza lesz, szebb autója, újabb Iphoneja… bármije. De még ha meg is van, akkor is bármikor elveszhet.

Jelenlegi életünkben is, mi lenne akkor, ha egyszer csak minden anyagi javunkat elvesztenénk? Valaki, aki önmagát építi fel karrierje vagy egzisztenciája helyett akkor is biztonságban lehet, ha a körülötte lévő világ a darabjaira hullik. Éppen azért mert aki már egyszer felépítette önmagát az bármit felépíthet.

Így már máshogy hangzik a kérdés: Sírhatsz egy BMW-ben vagy elégedett leszel egy biciklin?