Vannak azok a pillanatok, amikor azt érezzük nincs kiút. Amikor annyira padlóra kerültünk, hogy úgy érezzük nincs tovább. Az élet mégis tovább megy. Bármerre is nézünk, körülöttünk mindenki úgy folytatja az életét, ahogy eddig. Senkit sem érdekel, hogy a mi világunk ebben a pillanatban dőlt romba. Mi pedig csak szeretnénk sírni, ordítani, tenni bármit, csak ne folytatódjon tovább ez itt.

De folytatódik. Egy idő után nekünk is folytatni kell. Ilyenkor rendszerint felvesszük az álarcunkat és egy mosoly, egy hazudság mögé bújva folytatjuk mi is. Mert folytatni kell. Muszáj.

Belül azt kívánjuk, bárcsak valaki mégis látná, mennyire össze vagyunk törve. Bár valakit érdekelne. Bárcsak valaki segítene, de mindenki annyira el van foglalva a saját maga gondjaival. Nem jut ideje senkinek sem megmenteni minket.

De igen. Egy valakinek mégis. Saját magunknak.

Képek forrásai: https://destinyblue.deviantart.com/art/Depression-534485738

https://www.emedicinehealth.com