Lélekölelgető

Vannak azok a pillanatok, amikor azt érezzük nincs kiút. Amikor annyira padlóra kerültünk, hogy úgy érezzük nincs tovább. Az élet mégis tovább megy. Bármerre is nézünk, körülöttünk mindenki úgy folytatja az életét, ahogy eddig. Senkit sem érdekel, hogy a mi világunk ebben a pillanatban dőlt romba. Mi pedig csak szeretnénk sírni, ordítani, tenni bármit, csak ne folytatódjon tovább ez itt.

De folytatódik. Egy idő után nekünk is folytatni kell. Ilyenkor rendszerint felvesszük az álarcunkat és egy mosoly, egy hazudság mögé bújva folytatjuk mi is. Mert folytatni kell. Muszáj.

Belül azt kívánjuk, bárcsak valaki mégis látná, mennyire össze vagyunk törve. Bár valakit érdekelne. Bárcsak valaki segítene, de mindenki annyira el van foglalva a saját maga gondjaival. Nem jut ideje senkinek sem megmenteni minket.

De igen. Egy valakinek mégis. Saját magunknak.

Képek forrásai: https://destinyblue.deviantart.com/art/Depression-534485738

https://www.emedicinehealth.com

Az emberek legtöbbje féltve gyűjtöget minden érzelmet. Fájdalmakat, sértettséget és haragot különösen. Mindent a legkisebb apróságtól a legnagyobb dolgokig szépen bele teszünk egy dobozba a lelkünk mélyére. Talán úgy érezzük így, hogy nincs szem előtt, nem is látjuk, talán ott sincs. A dobozunk csak telik és telik, míg már semmi mást nem tudunk beleszuszakolni. De valahová mégis tenni kell az újakat, így hát kinyitjuk a dobozt és elkezdjük a tetejére halmozni. Néha kicsit aggódunk, hogy nagyon tele van. Aztán jobban aggódunk. De mégis mi mást tehetnénk? Mindig is így csináltuk.

Mindenkinek van egy ilyen doboza. Sokszor már akkor nagy nyomást okoz nekünk, amikor még csak kezd nagyon tele lenni. Néha teszünk elé egy falat is. Elzárjuk még jobban. De bármit is teszünk elé vagy bármilyen mélyre is pakoljuk, csak nem tűnik el. Újabb nyomás. Újabb teher. Egészen addig, amíg a dobozunk nem bírja tovább és teljes tartalmát ránk zúdítja. Egyszerre. Az ár mindent visz, egyszerre omlik össze minden.

Padlóra kerülünk. Padlóra ahonnan bizony felállni kell. Újra és újra.

A kép forrása:https://blog.teleme.co

Mindenki tisztában van azzal, miért jó sikeresnek lenni. Ám abban kevesen gondolnak bele, hogy egy sikeres karrier megszerzése bizony igen sok áldozatot követel magának. Ahhoz, hogy árnyaltabban láthassuk a dolgokat most szánjuk időt arra, hogy megvizsgáljunk egy másik nézőpontot is.

Következzenek azok az árak, amelyeket azért kell megfizetnünk, hogy eljussunk az oly vágyott gazdagságig.

Az önmagamra szánt idő

Amikor életünk értelme a gazdagság igen hajlamosak vagyunk mindent félretenni azért, hogy elérjük a célunkat. A legelső, amit félreteszünk ilyenkor az az önmagunkra fordított idő és figyelem. A túlóra, a hajtás szépen lassan felőrli testi és lelki egészségünket. Bevállalunk az újabb és újabb feladatokat. Kihagyjuk először csak a pihenésre szánt időt. Aztán, ha feljebb kerülünk a ranglétrán, akkor már nem lesz időnk moziba vagy szórakozni menni. Így szépen lassan a munka begyűrűzik életünk minden pillanatába, amíg már azon kapjuk magunkat, hogy a nyaralásunk alatt is állandóan a telefonunk csörög.

Túlzott megfelelési kényszer kialakítása

Akkor lehetünk ügyvezetők, cégvezetők, ha mindig mindenben a maximumot nyújtjuk. Egyetlen hiba és fújhatjuk az előléptetést. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok állandó nyomást helyeznek arra, aki igyekszik versenyt futni. Ez nem csak maximalizmust szül saját magunkkal szemben, de iszonyú stressz hatás is.

A magány

Semmi sem vonzza jobban az érdekembereket, mint a siker és a pénz. Főként akkor, ha a pénz megszerzése közben elhanyagoltuk baráti kapcsolataink. Azok az emberek, ugyanis akik levegőnek néztek minket, amíg nem voltunk sikerek azonnal el is fognak tűnni akkor, ha megint fordul a kocka. Kerülj csak egy komolyabb krízisbe, máris elszaladnak mellőled.

Boldogságunk kulcsa a siker

Nagyon sokszor szembesülünk azzal, hogy az általunk vágyott pozíció egyáltalán nem vagy csak nagyon hosszú idő alatt érhető el. Egy olyan világban, ahol boldogságunkat az anyagi jóléttől tesszük függővé bizony nagyon kevés lehetőségünk van boldognak érezni magunkat.

A szomszéd fűje mindig zöldebb

Mindig lesz valaki, aki fölénk tud licitálni valamiben. Mindig lesz egy nagyobb ház, egy újabb telefon, még egy luxusnyaralás, amire épp vágyunk.

Mindezek között éppen azt felejtjük el megbecsülni, ami már a miénk.